A közösségi finanszírozás (crowdfunding) lehetővé teszi, hogy a fogyasztók és a vállalkozók közvetlen kapcsolatba kerüljenek a termék létrehozása előtt vagy után.
A crowdfunding „szereplői”:
A projektgazda magánszemélyként vagy vállalkozásként kínálhatja termékét vagy szolgáltatását.
A befektető / vásárló magánszemély, vagy gazdasági társaság lehet.
Az export ÁFA szabályoknak köszönhetően az EU-n kívüli (pl. USA, Ausztrália) lakóhelyű magánszemély esetében a kapott ellenérték nem áfa köteles, felmerülhet a fogadó félnél az importadó (vám) összege.
Crowfunding típusai:
A donation, a reward és a revenue based alapú finanszírozás adóvetületét mutatom be. Alapvető különbség az utóbbi két (ellenszolgáltatásos) ügylet között, hogy a reward ügylet több száz, vagy ezer befektetőt igényel, mivel a finanszírozás a befektető által igényelt mennyiséghez kötődik, ami várhatóan 1-5 darab. A revenue based alapú finanszírozásnál a befektetők száma kisebb, mert lehet olyan befektető, aki a termékben/szolgáltatásban fantáziát lát, és a kalkulált bevétel 1-5%-át várja ellentételezésül a befektetett összegért.
Adózás szempontjából fontos, hogy az Európai Uniónak jelenleg nincs egységes irányelve a crowdfunding) ügyletekre, így addig alapvetően a magyar adórendszerből kell találni hasonló ügyleteket (magyar adórendszer sem egységes a szabályozásban). A bemutatott modellt, így egy későbbi EU irányelv felülírhatja.
Donation ügylet:
A projektgazda cég esetében a támogatás összege rendkívüli bevételnek számít, társasági adóalapot képez. A támogatásért cserébe a támogatónak nem jár semmilyen termék, úgy az adomány nem áfa-köteles. Ilyenkor azonban ajándékozási illeték megfizetésének kötelezettsége merül fel melynek mértéke 18%, és a projektgazdát terheli.
Amennyiben az összegyűjtött forrásokból valamilyen kutatás-fejlesztési projektet akar a projektgazda végrehajtani, és alkalmazni kívánja az erre vonatkozó társasági adó kedvezményt (a saját tevékenységi körben végzett K+F közvetlen költsége duplán számolható el), akkor az adomány összege csökkenti az igénybe vehető kedvezményt.
Reward ügylet:
Ha a támogatásért cserébe a projektgazda valamilyen terméket/ szolgáltatást ad, akkor ez adásvételnek minősül, ahol a projektgazda teljesítése a vételár megfizetése után halasztottan történik. A befektető előleget fizet a projektgazdának. Az előleg ÁFA kötelezettsége attól függ, hogy a projektgazda ÁFA szempontból milyen státusza tartozik. Amennyiben a projektgazda ÁFA-körös, akkor az előleg összege ÁFA köteles, amennyiben a projektgazda nem tartozik ÁFA körbe (pl. alanyi adómentes) akkor nem merül fel az ÁFA. Fontos, hogy előleg számla kiállítása kötelező. Az előleg számviteli nyilvántartása a kötelezettségek között szerepel (vevőtől kapott előleg). A tényleges teljesítéskor kell a végszámlát kiállítani, ahol az előleg összege figyelembe veendő. Az árbevétel után társasági adó és helyi iparűzési adó fizetési kötelezettség keletkezik. Kezdő vállalkozásoknál, egyik adónemnél (társasági adó, helyi iparűzési adó) sem kell megállapítani adóelőleget, de ÁFA bevallásban szerepeltetni kell.
Az adózás helyét a projektgazda földrajzi elhelyezkedése határozza meg, ami cég esetében a cég székhelye, illetve a tevékenység nyújtásának helye szerinti országban létesülő fióktelep. Versenyelőny szempontjából ezért rendkívül fontos, hogy hol létesüljön a forgalmazást végző vállalkozás, mert jelentős különbségek vannak az ÁFA mértékében.
Amikor a befektető terméket kap, jellemzően a projektgazda vállalja annak kipostázását a támogatónak. Ha ez Magyarországon belül történik, akkor a folyósított finanszírozási összeg áfa köteles (27%), így annak 21,26%-a is a magyar költségvetés bevétele. Ha a terméket egy EU tagállami magánszemélynek postázza ki a projektgazda, akkor mindaddig magyar áfa terheli a támogatást, amíg a projektgazda adott másik tagállami értékesítése magánszemélyek számára el nem ér egy bizonyos, tagállam maga által meghatározott 35.000 és 100.000 euró közötti halmozott összeget. Ha az értékhatárt átlépte, akkor be kell jelentkeznie áfa alá az adott országban, és az ottani helyi áfát kell fizetnie. Az export ÁFA szabályoknak köszönhetően az EU-n kívüli (pl. USA, Ausztrália) lakóhelyű magánszemély esetében a kapott ellenérték nem áfa köteles, felmerülhet a fogadó félnél az importadó (vám) összege.
Szolgáltatás helye esetén a „teljesítés helye” határozza meg az adózási szabályokat, ami többségében a vállalkozás székhelye, telephelye, de vannak kivételek.
Fenti szabályozás alól egyik kivételt képez az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó szabályok, más EU-s tagállami magánszemély befektető esetében az ő országának az áfája fogja terhelni a finanszírozási összeget. Ebben az esetben sincs szükség, hogy minden érintett tagállamban regisztráljon a projektgazda, a NAV által biztosítandó portálon keresztül is lehet majd teljesíteni a különböző kötelezettségeket.
Revenue based ügylet:
A finanszírozást a mai magyar adórendszerben egy kölcsön alapú ügyletként tudom elképzelni, ahol a befektető a „kölcsönzött pénz” fedezeteként kizárólag bevétel engedményezést köt ki. Ebben az esetben a kapott összeg kötelezettségként szerepel a társaság érlegében, míg a bevételből levont összeg ezt a kötelezettséget csökkenti. A kölcsön adott összeg felett fizetett megtérülést fizetett kamatként számolnám el, amit kamatadó levonás is terhel (egyes cikkekben ezt az elszámolást royalitynak minősítik, de ezzel nem értek egyet, mert az franchise üzleteknél szokott előfordulni, amikor az átadott névért és know-how-ért cserében fizetnek royality összeget).
A prezentációs felületre abból a szempontból térek ki, hogy a finanszírozási összeg 4-5%-át jutalékként szokták levonni, ami a magyar számviteli szabályozásban igénybe vett szolgáltatásként könyvelendő, így költségként elszámolandó. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az amerikai szolgáltatók gyakran olyan „számlát” bocsátanak ki, amit a magyar adóhatóság nem tud elfogadni, így költségként sem számolható el, ezért egyeztetni szükséges a minimális adótartalomról a számlázás előtt.
